Dienes Tibor vagyok, 1967-ben születtem
Budapesten.
Kereskedelmi szakközepet végeztem, majd a Közgazdasági Egyetemet Budapesten,
ezután felsőfokú végzettséget szereztem turizmusból a KIT-ben.
Az egyetem alatt és után - egy év kihagyással - folyamatosan diákszövetkezetekben
dolgoztam, először mint elnökhelyettes, jelenleg a Jobb Kezek Diákszövetkezet
elnöke vagyok.
Nagyon szeretek utazni, Európa majd' minden országában jártam, s 3 ország
kivételével bejártam a Földközi tenger medencéjében fekvő országokat is.
Másik hobbim a nyelvtanulás, az albán mellett jól beszélek lengyelül és
angolul is, sajnos a német nyelvet már eléggé elfelejtettem.

Én és Enver elvtárs, 1990-ben.

Én és egy mackó 2007-ben
Miért pont Albánia?
Anyai nagyapám ültette a bogarat a fülembe, ő az első
világháborúban Albániában katonáskodott s leginkább erről szeretett mesélni.
Később is mindent - ami nagyon keveset jelent - elolvastam erről az országról,
ami magyarul elérhető volt.
1990-ben az Utazás kiállításon vettem észre egy kézzel írt kis plakátot
a Holma standján: Utazás Albániába, természetesen rögtön jelentkeztem
az első induló csoportba. Emlékszem nagyon kíváncsi voltam mi fogad ott.
Egy időutazáson vettem részt, visszamentem az ötvenes évekbe: kevés autó,
jelszavak az utak mentén, partizán emlékművek, dicsőségtáblák, esti korzózás
- ez szerencsére azóta is megmaradt - dollárbolt és áruhiány.
Amikor befejeztem az egyetemet elhatároztam, hogy Albániával és az oda
irányuló turizmussal fogok foglalkozni a továbbiakban. Ezért szereztem
meg az idegenforgalmi diplomát, a szakdolgozatomat is Albánia idegenforgalmi
lehetőségeiből írtam, és kezdtem el tanulni az albán nyelvet.
Akkor még létezett albán tanszéki csoport az ELTÉ-n, Schütz professzor
vezetésével, aki albán tanfolyamot is tartott. A tanfolyam időpontjával
ütközött egy másik elfoglaltságom, így az első óra után ott kellett hagynom.
Szerencsére, mert mint később megtudtam, ott inkább irodalmat tanultak,
mint közbeszédet. Én egy nálunk magyart tanuló albán diáklányt találtam
- Pranverát, ami magyarul Tavaszt jelent - aki szívesen tanított engem.
Vele és vőlegényével nagyon jó baráti viszonyt alakítottam ki, őnáluk
vendégeskedtem 1993-as második utazásomkor is.
1994-ben a Nomad Safarinál szerveztem az albán utakat, majd amikor 1995-ben
otthagytam az állásomat, és teljes erőbedobással Albániával kezdtem foglalkozni.
A Nomad Safari útjai mellett kapcsolatba kerültem a szlovák ABC Travellel,
amely tengerparti nyaralást szervezett Durresbe magyar és szlovák utasoknak.
Ennek a csoportnak is én voltam az idegenvezetője, s a szervezés kapcsán
több albániai utazási irodával is kapcsolatba kerültem.
1995-ben májustól júliusig laktam Albániában, megtanultam a nyelvet s
megismertem az országot, az embereket a szokásokat. Júliusban és augusztusban
két Nomad Safaris csoportot vittem, de már mint teljes értékű, a nyelvet
és országokat is ismerő idegenvezető.
1996 telén a tiranai házigazdámon keresztül meghívott egy albán üzletember.
Ebben az évben megszűnt a Nomad Safari, ezért saját szakállamra szerveztem
két kalandtúrát, amelyek nagyon sikeresek voltak.
Sajnos 1997-ben kitört sajnálatos események miatt az utazások szervezését
abba kellett hagyni. 1998-ban, amikor a koszovóiak nagy számban menekültek
Albániába, felkérést kaptam a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálattól egy
felmérő kiutazás megszervezésére, de sajnos ez nem jött létre, mert a
Szolgálat más feladatokat kapott, s nem foglalkozott a koszovói menekültválsággal.
A kényszerű szünet ideje alatt is foglalkoztam Kedves országommal, az
internet segítségével folyamatosan figyelemmel kisértem az onnan érkező
híreket. Ezek alapján döntöttem úgy, hogy 2001-ben újra lehet indítani
az albán élménytúrákat, igaz már másképpen mint 1994-1996 között. Így
indult el 2002-ben az exkluzív terepjárós túrám, és 2004-ben a szervezett,
csoportos utaztatás.
Az utazások szervezése mellett szívesen vállalok minden Albániához kapcsolódó
munkát, ahol használni lehet a nyelv- és országismeretemet. Nyitott vagyok
Albániában végzendő munkák felé is, akár hosszú távra. Várom az ajánlatokat!
|
|||||||||||||||